Elentétben a többi bejegyzésemmel, ezt a bejegyzé
st itthonról, Erdélyből írom. Egy hete hogy hazaérkeztem, egy hete hogy véget ért ez a csodás év. Hiába hogy itthon vagyok a fejem és a félszívem ott maradt Braziliában. Nem könnyű visszaszokni egy ilyen tartalmas, élménydús év után a monoton kis városomba. Ami a legrosszabb, hogy rettentően hiányzanak a brazil családaim, barátaim, ismerőseim....maga az egész BRAZILIA... a brazil boldogság, vidámság a mindennapi életben, az ahogyan a brazilok minden percnek örülni tudnak és mindig mosoly van az arcukon... az ahogyan az emberek ott értékelni tudtak.... a szenvedélyem, a tánc.....és még sorolhatnám.....
st itthonról, Erdélyből írom. Egy hete hogy hazaérkeztem, egy hete hogy véget ért ez a csodás év. Hiába hogy itthon vagyok a fejem és a félszívem ott maradt Braziliában. Nem könnyű visszaszokni egy ilyen tartalmas, élménydús év után a monoton kis városomba. Ami a legrosszabb, hogy rettentően hiányzanak a brazil családaim, barátaim, ismerőseim....maga az egész BRAZILIA... a brazil boldogság, vidámság a mindennapi életben, az ahogyan a brazilok minden percnek örülni tudnak és mindig mosoly van az arcukon... az ahogyan az emberek ott értékelni tudtak.... a szenvedélyem, a tánc.....és még sorolhatnám.....Azthiszem soha nem sírtam ennyit, kisbaba korom óta, mint a reptéri elvállásnál. Amikor minden egyes szeretett személytől elkellett búcsúznom, megállíthatatlanok voltak a könnyek. A fele utat Sao Paulotól Madridig is átsírtam, ami 5 óra hosszas sírást jelent... De elviseltem ezt a sírást, mivel azért sírtam mert szép volt, mert tökeletes egy év volt... azért sírtam mert nem tudom mikor fogom azokat a személyek látni akiket a szívembe zártam mindörökre! Csak annyit tudok, hogy nem örökre búcsúztunk el, és biztosra tudom hogy még sokszor fogjuk látni egymást, mert mostmár ők is az életemhez tartoznak és szükségem van rájuk! Hamarosan, tudom hogy visszatérek második hazámba, Braziliába. És azt is tudom, hogy a cserediák program itt nem ért véget, igenis folytatodik, mert mindazt amit megtanultam most fogom hasznosítani az életem során!
Úgyanakkor jó volt újra látni, megölelni drága, igazi, itthoni családom, találkozni legjobb barátnőmmel Zsuzsival, a meglepetés amit készítettek számomra....ahogyan már említettem, az egyik fél szívem itt van a másik meg ott.... De ez már csak ilyen... Boldognak kell legyek, hogy ilyen gazdag vagyok, hogy 3 családdal, 1 bátyával, 3 húggal, rengeteg baráttal rendelkezek! :) Nem sokan mondhatják el ezt magukról.... Hihetetlenül gazdagnak, szerencsésnek és boldognak érzem magam mindezért!
Létezik egy szó a portugál nyelvben, amire a brazilok nagyon büszkék, mert ők úgy állítsák az egyetlen nyelv amelynek ilyen egyedi, szép érzést kifejező szavuk van: SAUDADES - ez a szó az erős hiányérzet megfelelője lenne.... Nahát ez az amit most érzek: saudades....
Mostmeg képekben szeretném bemutatni az utolsó egy hónapomat a szeretett Braziliában...a képek maguktól beszélnek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése