Repülő idő...

Az idő csak úgy repül a fejem fölött..... a napok hihetetlenül gyorsan telnek el....maga ez a 10 hónap, elképesztően gyorsan elrepült... Tegnap, június 18.-án ébredtem rá, hogy még csak 1 hónapom van hátra...egy szál hónap.... és ma már ezt sem mondhatom el, mostmár nem hónapokban kezdek beszélni, hanem csak napokban.... még csak 29 nap...29.... nagyon kevés...

Furcsa érzések kavarognak bennem így a vége felé a cserediák programomnak.... két teljesen különböző érzés harcol egymással.... SZOMORUSÁG- mert hamarosan itt kell hagynom ezt a gondmentes, felhőtlen, mesébe való életem és mindazokat az embereket akiket megszerettem...BOLDOGSÁG- mert hazatérek és újra találkozhatok szeretett családommal, Zsuzsimmal....Szóval két teljesen ellentétes érzés kavarog bennem...elég fura...na de legalább valahogy egyensúlyozzák egymást 

Most próbálok kihasználni minden egyes percet a szeretett brazil városkámban... Hétköznaponként járok intenzíven tenisz órákra, tánc órákra, az új cserediákokkal lógándozok a városban.... hétvégenként meg mindig akad valamilyen buli, bározás, szórakozási lehetőség vagy éppen csak összeülünk egyikünk házában és filmezünk, beszélgetünk. A családommal is általában vasárnaponként elmegyünk a közeli városba egyet sétálni, vásárolgatni.... szóval nagyon kellemesen telnek a napjaim.... próbálok mindent a lehető legjobban, maximálisan kihasználni!

Brasil sempre vai ficar no meu coracao! Sempre...

Rotary District Konferencia és Búcsúparty

Hu, megint eltelt egy ideje, hogy nem írtam, de az élet csak úgy pörög itt Braziliában... Otthon is így van ez vagy csak itt Dél Amerikában repül így az idő? :) Elsem hiszem, hogy 40 nap múlva újra otthon leszek, újra vissza csöppenek az ottani életbe és folytatom onnan ahol abbahagytam, csak éppen más fejjel, nézőponttal és hihetetlenül rengeteg tapasztalattal... 

Most pedig a rotary konferencáról és a cserediákok búcsúpartijáról szeretnék beszámolni. Az aktivitásunkat egy iskolánál kezdtük. Meglátogatunk egy iskolát a városban ahol a gyerekek rettentően boldogak voltak hogy ennyi cserediákot tudnak látni...Egyszerűen lerohantak minket, fotozni akartak velünk, autogramot kéregettek Majd négyessével bementünk egy-egy osztályba ahol még nagyobb volt a felhajtsá...szó szerint a gyerekek lerohantak minket a táblánál füzetekkel, lapokkal, polokkal hogy irjuk alá, meghogy adjuk meg az emalünk meg ilyenek... Komolyan mondom soha nem éreztem ilyen híresnek magam Megtapasztaltam milyen egy sztárnak lenni Nem is olyan könnyű Ezután meg mentünk a hotelbe ahol a konferencia volt megtartva ahol mindegyik cserediák felkellett állítson egy asztalt az országából hozott cucokkal meg bekellett mutassa az országát ahonnan jött azoknak az embereknek akik jöttek és érdeklődtek felőle.. Ezt 3 órán keresztül csináltok, de ez is jó meg érdekes volt mert együtt csináltuk és csomot szórakoztunk közben mint mindig Na ez volt a munka része a dolognak  Este meg egy fergetegesen jó szórakozohelyre mentünk ahol az egész éjszakát áttáncoltunk like crazy 

Másnap  hiába hogy előzőnap buliztunk 8 órakkor már felkellett keljünk mert volt a közös fellépésünk a konferencián. A fellépésünk egy csoportos éneklésből állt. A dalt azt két cserediák fiú költötte akik nagyon szuperül gitároznak. A dal a cserediák életről szól, az az rólunk. Nagyon gyönyörű dalra sikerült és maga a szöveg az egyszerűen csak nagyon igaz.... felraktuk a youtube-ra is a videot : 

http://www.youtube.com/watch?v=9_K7fZa4fmU

Biztos vagyok benne hogy tetszeni fog.... (én a video bal sarkában állok :) )

A prezentáció után még ott kellett maradjunk egy kicsit és folytatni az ország bemutatonkat,de majd délután mentünk egy újabb városba, az az farmra, ahol a Festa Junina és a búcsúparty volt megtartva.. A festa Junina az amolyan country buli szerűség lenne, ahol mindenki beöltözik kockás ruhába, szalmakalabba és amolyan farmer lány, fiú lesz belőle és mind ilyen country stílusu zenére bulizunk. Mondanom sem kell gondolom, hogy hiheteltenül jó buli volt ez is és egész éjjel csak táncoltunk, szórakoztunk..A legjobb az volt az egészben hogy most tényleg az egész cserediák csapat együtt volt, senki sem hiányzott. Másnap, vasárnap reggel meg jött a szomorú része a hétvégének, a búcsúzkodás.... Mindenki körbe ült és mindenki egyenként felált és elmondta az érzéseit.... NAgyon megható volt....utánna meg a rotary elnők felrakta a 'we are the champions' éneket és mindenki elkezdte ölelni egymást és búcsúzkodni egymástól....Huhh, nagyon furcsán éreztem magam, még sosem éreztem azthiszem így, hogy ennyi barátom van....mikor mindegyik egyenkét oda jön hozzád, megölel és mondja hogy szeret téged és hogy a cserediák programját te teted szebbé és hogy hihetetlenül fogsz hiányzani neki.... MIndenki, de mindenki nagyon sírt...belőlem is csak úgy ömlöttek a könnyek....Rossz volt felfogni és elfogadni, hogy véget ért ez is és már többé nem lesz a csoport együtt így ahogy eddig..... de ez is része a cserediák programnak úgyhogy akrámilyen nehéz elkell fogadnunk....

Mostmeg egyszerűen csak kiszeretném használni minden egyes percét a hátra maradt időmnek!!!!!

EU ADORO BRASIL!!!!!