Sao Paulo- a cidade grande

Tudtad, hogy Sao Paulo a világ 4. legnagyobb városa??? Nos, hát igen, ez így van és én is megismerhettem ezt a naaagy várost, mivel a hétvégémet Sao Pauloban töltöttem. Tényleg óriási, nagy távolságok vannak, nagy forgalom, tele apartmanházakkal, a gazdag és szegény közti különbségek szemmel láthatoak... Jól éreztem magam, de úgy érzem, nem tudnám elképzeli magam, hogy Sao Pauloba lakjak...Sao Joao pont nekem való :)

Rotex által szervezett program volt a cserediákoknak szombaton, pontosabban turázás egy védett parkban, ami egy dombon fekszik és a csúcsról az egész gigantikus Sao Paulo látszik. Mivel a program reggel 8kor kezdődőtt, így Triana meg én már péntek reggel 10kor elmentünk SP-be, mivel 3 órányi távolságra vagyunk SP-től. Trianaval egy csajnak a házában aludtunk,aki most juliusban jött haza Indonéziából. Oooolyan klasz, szuper család volt!!!! E uma famila muitoooo legal!!! Nagyon kedvesek voltak velünk, vittek hoztak, vásároltak nekünk, szórakoztak velünk, egyszerűen családiasan befogadtak. Olyan igazi brazil családnál éreztem magam. Igazi vidám, életrevaló brazil családnál...Az autóban énekeltünk, táncoltunk, este az udvaron ugyanezt, nevettünk nagyokat...

Pénteken reggel 10kor indultunk a busszal és olyan 2re érkeztünk meg Sao Pauloban. Camila, a lány akinél aludtunk, a buszmegállóban várt ránk a nagynénéjével és annak két kisgyerekével. A buszmegálloból egyenesen egy bevásárló központba menünk és ott a nagynénije lerakott. Olyan 2 órát lézengtünk, beszélgettünk, keresgéltem valami bluzokat de mivel mondta hogy még vasárnap elvisz egy másik mallba, nem vásároltam semmit csak sminket. Aztán a nagynéni értünk jött és mentünk haza... Hosszú volt az út a házukig, mert Sao Paulo külvásrosában laknak, de ooooolyan nagyon szép helyen, úgy mint a filmekben Az erdő között, dombos vidéken laknak, egy úgynevezet 'lakó vidék' terepen. Amikor megérkezel a helyhez ahol laknak, van egy nagy közös kapu őrrel, aki beenged és akkor van egy nagyon nagy tó, tenisz pálya, foci pálya, játszótér és ez körül sok-sok ház...Na ők is egy ilyen házban laktak. Szerintem egyik legjobb hely ahol Sao Pauloban lehet lakni, mivel nem vagy a nagy zajos, szenyezett városban... Nagy, emeletes, medencés házba laknak. Elfoglaltuk a helyünk, nemsokára megjöttek a szülők is. Egyből feljöttek a szobánkba üdvözöltek. Már akkor aranyosak voltak, már az első perctől fogva jól éreztük magunk. Már az anyuka mutatta is és tanitotta nekem a samba táncot, hogy hogy kell, mert hallotta megakarom tanulni meg minden Nagyon jó pofa volt...
A vacsora után a lány mondta, hogy a barátaival találkozik és a barátja jön érte és menjek velük ki szórakozni. Én persze nagyon is akartram és mondtam persze kimegyek... Triana nem jött velünk mert csak 16... Na de az az igaszság ez az este nekem nem igazán tetszett... Egy barba mentünk, ami nem volt a legjobb, mindenki nagyjából részeg volt és ivott...egyedül az élő zene volt jó...na és amikor megérkeztünk persze, mindenki 'jaaj külföldi, ismerjük meg, legyünk barátja, gyertek beszéljünk angolul vele, hahaha' kb mindig 3-4 ember körülvett és ott mondott, kérdezősködött tőllem...ellehet képzelni milyen értelmes dolgokat mondhattak nekem, ugye...? :) hablatyoltak össze vissza... Mindezt összevetve ezen az estén megismertem egy átlagos braziliai bárt, ahová a brazil fiatalok járnak...

Na és akkor 3 körül mentünk haza... 4 fele lefeküdtem és 6:30kor keltem, hogy induljunk a turára mert 8ra a találka helyen kellett lenni...Képzelheted, milyen friss voltam 3 óra alvás után... Na de nem érdekelt, menni akartam Na és akkor szépen megérkeztünk, újra nagy happiness, hogy találkozhattunk a többiekkel, ölelések, puszik, fotók A program egy nagy védett parkban volt, ami inkább egy naaagy domb... 2 órát turáztunk felfele, az erdő között, persze kiépitett úton, amig felértünk a csúcsra, ahonnan az egész Sao Paulo látszott...Nagyon klassz volt, csak olyan fáradtak voltunk amire felértünk Erdő között ballagtunk, majmokat látván ugrálni a fejünk fölött:)...Lefele már könnyebb volt, persze Ez után elmentünk egy másik parkba ahol egy tó volt és az körül ücsörögtünk, beszélgettük és beszéltük az esti programot hova, mikor menjünk bulizni... Nagyon szerettem volna bulizni és a többiekkel lenni,de SAJNOS nem jött össze....Kissé mérges voltam,de meg is értettem, hogy mért nem tudtam menni...Azért nem tudtam menni, mivel a család ahol laktam messze lakott a központól (ellehet képzelni a távolságok mekkorák) és sehogysem tudtuk volna megoldani, hogy hogyan tudnánk hazajönni a buli után... Az elején letört voltam, de annál jobban telt az estém otthon

Aznap este átjött az unokatestvére a csajnak, aki ugyancsak 18 éves és fiú meg az édesapja. Az udvaron voltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk. Aztán egy idő után az anya apa elkezdett táncolni forrot és mondta az anya, hogy Felipe(az unokatestvér) is tud és táncoljunk mi is Aztán mi is felálltunk de csak és ott táncikáltunk és mutattuk egymásnak hogy én mit tanultam az órán és hogy ő mit tud táncolni Érdekes volt, de élveztem..jó érzés volt tudni, hogy úgy ahogy de én is tudok már táncolni Ezt követően Triana elkezdett énekelni, úgyanis nagyon jó hangja van és Indonéziában neki egy bandája is van ahol énekel. Ő énekelt, mi tapsoltunk, táncikáltunk Az anya megkérdezte Felipet nem-e akar itt aludni és még ismerkedni velünk meg minden és ő persze mondta hogy igen, marad szivesen. Aztán bementünk a nappaliba, mert már kint hideg volt és Triana, Felipe meg én elkezdtük nézni az Jégkorszak 2-őt...Aztán én egyre fáradtabb voltam, képzelheted 3 óra alvás és 4 óra turázás után, úgyhogy mondtam nekik megyek lefeküdni. Az anya mondta Felipenek kisérjen fel... Na hát ő fel is kisért, de a felkisérésből 2 órás beszélgetés lett(angolul beszélgettünk) Tényleg, annyira jól elbeszélgettünk hogy még a fáradtság is kiment a szememből...Mindenről beszélgettünk: suli, szerelem, kapcsolatok, a brazil-europai különbségekről, ficar-ról(az a dolog amikor csomó mindenkit megcsókolsz egy bulin, tipikus brazil szokás)...akkor szó jött a barát/barátnőkről...Egyszóval tényleg nagyon jól elbeszélgettünk...Rég nem beszélgettem egy ilyen jót egy fiúval...

Reggel már olyan 9 fele Triana zakatolt, hallottam felkelt de én mondtam alszok még egy órácskát. Aztán 10kor én is felkeltem azzal a gondolattam, hogy mindenki már felvan kelve menjek le én is...Erre kiderült csak triana van ébren Na gondoltam jól van... Aztán egy fél órára rá, felkelt Felipe is és ő is lejött... Idővel felkeltek a többiek is, összeszedelőzködtünk és akkor indultunk is a bevásároló központba...5en egy autóban 5en voltunk mivel jött az anya, camila, camila öccse, triana, felipe na meg én... Az autóban jó szórosan ültünk, de olyan jó volt mert hangosan az anya zenét tett, röhögtünk, énekeltünk és még az autóban is táncikáltunk Egyenesen nem a mall-ba mentünk, hanem előbb egy churassco( barbecue) partira ahol az apa meg felipe apuja volt. Ez is olyan jó volt, olyan finom kaják voltak és mindenki rendes volt. Nagyon rendes egy család, akármit kiejtettünk a szánkon hozták is nekünk, etetek, itattak. Nagyon rendes volt Felipe is, mindent hozott nekem, etetet, kóstoltatta a dolgokat meg minden

Ezt követően, indultunk is, mivel a mallban kisgyerek ruha divat bemutató volt és meghivónk volt, mivel Felipe anyuja ennek a ruha márkának a menedzsere és ingyen meghivonk volt. Ott találkoztunk Felipe anyujával, növérével és össze vissza ettünk a bemutatón meg szórakoztunk

Ezt befejezően mentünk a mallba vásárolni, de a vásárlásból csak egy sapka vásár lett, mivel kiderült, hogy a legdrágább mallban vagyunk Csak márkás cuccok, üzletek voltak: Gucci, Chanel, Calvin Klein, Louis Vuiton és társai Úgyhogy inkább csak lézengtünk az üzletekben és szórakoztunk. Volt egy szép kert is a mall közepén oda Felipe, Alex( Camila húga)meg én leültünk és fotózgatunk, beszélgetünk...Szóval tényleg egy jó idő töltöttem el velük...Aztán eljött a 7 óra és mennünk kellett, mert a consilierem jött autóval értünk...Elbúcsúztunk és jöttünk is haza...

Szép hétvégém volt, örülök hogy megismertem ezt a családott, mondták mindig visszavárnak és várjak a mi családainkat is... Örülök, hogy megismertem Felipet is, tényleg jó időt töltöttem vele és nagyon szerettem vele beszélgetni...Talált a szó... Jó volt Sao Pauloban...

EU AMO BRASIL! :)

Tánc, tánc, tánc...

Mostanában nagyjából táncolásról szólnak a napjaim és ennek nagyon örülök. Végre elkezdtem a tánc óráim és belekostoltam a latin ritmusba.

Már három táncórán is voltam és mind nagyon tetszettek ill. tetszenek. Az első órámon samba-rockyt tanultam. Ekkor tudtam meg, hogy a szambának 3 típusa van: a samba-rocky, samba ...(sajnos a nevét nem tudom), és samba individual (ez az amit a TV-ben is láthatunk a rioi karneválkor). Míg az utolsót egyedül kell táncolni a többit mind táncpartnerrel kell. Viszont csak egy szamba órám volt eddig, mivel pont a végére csatlakoztam... A következő órán már új táncot kezdtünk, a bizonyos 'forro' (ejtsd: foho) táncot, ami egy tipikus braziliai tánc. Kettőt jobbra, kettőt balra, kilépés, belépés, pörgés erre-arra stb. :o) Nagyon klassz...Kedves a tanár is és dicsérte is hogy táncolok és azt mondta, hogy ha igy folytatom akkor 1-2 hónap után már a haladó csoportban folytathatom Az első két órán sajnos még nem volt fiú táncpartnerem és igy egy kissé nehezebb volt, de most a legutobbi táncorán végre kaptam egy férfi táncpartnert. A táncpartnerem a haladó csoportból volt, mert ott maradt a mi óránkon is mert még neki egy kicsit a haladó szint magas. Na de persze ügyes a többihez képest az én csoportomból. Örültem, mert teljesen más egy fiúval táncolni. Van aki veszessen és sokkal könyebb is... Ott maradt még egy fiú a haladó csoportból (szerintem a tánctanár fia, mert mindig ott marad és segit) is, és ő is segitett nekünk...Mindig úgy csodálom amikor táncol, pont olyannak képzelem mint a Dirty Dancing 2-ből a fiút... Ő táncol a legjobban, a szinházban is fellépet pénteken! Vele is táncoltam a tegnapi órán és vele olyan más, érzem hogy én is jobban táncolok, a tánc is élvezetesebb...Nagyon sok függ a fiútól egy táncban, mivel ő vezet... Tegnap valahogy nagyon jól ment... Tetszik ez a 'forro' tánc, jó ritmikus, pörgös... És a latin zene az is szuper...én nagyon szeretem...

Ja és azt még nem mondtam, hogy egy nap az anyuka megkérdezte, hogy szeretnéke majd novemberben én is fellépni és táncolni a szinházban, mert Danielláék a suliban (a hugomék) készitenek megint egy musicalt a 70es évek zenéiről. És én persze gondolkodás nélkül igent mondtam hisz szeretek táncolni!!! Mondta az anya nézzem meg és ha nem tetszik akkor nem kell táncoljak. Úgyhogy ma voltam ezen a táncpróbán is és hát mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett ez is!!! A tanárnő aranyos, ügyes a zenék is jól összevannak válogatva és a táncmozdulatok is profik, úgyhogy egyből igent mondtam. Ma már meg is volt az első közös táncprobánk... :o) Úgyhogy nagyon úgynéz ki, hogy novemberben szinpadra léprk braziliában a szinházban! :o)

Que legal... :) Eu adoro dançar!!!

Beijos! :o)

Szeptember 21

Pontosan ma 1 hónapja, hogy itt vagyok Braziliában... Már egy 1 hónapja, hogy új helyen ébredek, új emberekkel élek, új szokásokat tapasztalok, új helyeket látok... már 1 hónapja hogy elbúcsúztam szereteimtől... egyszóval, 1 hónapja új életet kezdtem...

Hála a jó Istennek, minden a legnagyobb rendben van! Szerető, jó emberek vesznek körül, a programjaim csodásak, fantasztikus embereket ismertem meg a világ minden részéről, újabbnál újabb, jobbnál jobb dolgokat tapasztalok és ami a legjobb, hogy itt Braziliában mindennap mosolygos arcokkal találkozom az utcán, iskolában, boltban, mindenhol... És ami a legfontosabb, hogy az egészségemmel is minden rendben van!

Bizom benne és remélem, hogy minden egyes hónap így fog eltelni vagy csak ennél jobban!

Úgy érzem megtaláltam a helyem itt is és beileszkedtem...

Mégegyszer köszönöm elsősorban szeretett családomnak és mindenki másnak aki segitett ebben, hogy itt lehetek!

Muito obrigada!!! (sok köszönet)

Boglárka

Jótékonyság

Egy nagyon különleges hétfői napban volt részem ezen a héten... Egy tanárnő (aki az indonéz lány anyukája) megkért engem, hogy mutassam be a hazámat egy olyan iskolában, ahol nagyon szegény gyerekek tanulnak, akiket az utcáról szednek össze vagy akiknek nagyon rossz a családi hátterük. Vania, a tanárnő, azt szeretné ezzel elérni, hogy a hátrányos helyzetű kis iskolások is láthassák, hogy mekkora a világ, hogy tanuljanak más kulturákról is és hogy lássák igenis van célja az életnek.

Nagyon szivesen mentem erre a bemutatóra (mégha nagyon is fáradt voltam a hétvége után...ugyebár expoflora :)... ) Amikor már az autóval mentünk be az iskola udvarára, már akkor mindenki integetett nekünk, köszönt és mosolyal az arcukon vártak minket. Még óra előtt a folyoson odaözönlöttek körém kiváncsiskodván a blézerem felől (ugyebár tele van kitűzőkkel...) Alig győztem válaszolgatni... 'Ez melyik országból van...? És ez....?! ...Ez is mexicoi zászló...??? Hát ez...? ' Olyan aranyosak voltak, úgy csodálták a blézerem... Amint becsengettek egyből az ajtóig kisértek és nagy kiváncsi szemekkel várták mit fogok csinálni illetve mondani. Mivel nem értenek angolul én mindent beleadtam, hogy portugálul tudjak velük beszélgetni...A lényeg, hogy megértettek :o). Előszőr is bemutatkoztam és Vania elmagyarázta ezt a cserediák programot nekik, hogy hogy műkődik. Vania megkért, hogy előre meséljek az országomról, a fiatalok életéről a városomban, majd mutassam be a prezentációmat és végül, hogy tanitsam meg őket pár román illetve magyar alapszavakra, kifejezésekre. Mindenik osztályt legjobban Dracula érdekelte, a vámpirok, mivel legtöbben csak erről hallotak Romániával kapcsolatosan. Bele is adtam mindent, hogy elmagyarázzam a legendát, még kézzel lábbal is mutogattam nekik :o) Nagyon élvezték... És a sok mesélés közben jöttem rá, hogy milyen szerencsés is ez a Románia, hogy volt neki egy 'Draculája' és ekkora legenda kerekedett belőle, hogy minden részén a világnak hallottak felőle :o) A mesélésem után jöttek a kérdések... A zöme a kérdéseknek a fiatalokról, szerelemről és a bulikról volt szó. Legtöbben azt szerették volna megtudni tőllem, hogy hány évesen lehetnek szerelmesek a fiatalok Romániában :op , hány éves kortól járhatnak bulizni, mit csinálnak, mit esznek a fiatalok :o) . Szegényeknek soha nem tudtam konkrét választ adni, mivel ezek olyan kérdések amire nem lehet egyértelmű választ adni. Hisz ki tudja nekem megmondani, hogy mikor lehetnek a fiatalok szerelmesek??? :oP A kérdések után jött a prezentációm. Mivel a laptopomon mutattam, mindenki körbe ült a laptop körül és csodálták a képeket. Nagyokat csodálkoztak amikor meglátták a havat, amikor meglátták az iskolám, amikor látták a sok kastélyt na és persze amikor megmutattam nekik a Brank kastélyt... ugyebár Dracula kastély :o)... Amiután bepillantást leltek az életembe, az országba, jöhettek a román/magyar szavak. Minden szavat magyarul és románul is felirtam a táblára egyaránt és mindegyik szavat utánnam kellet ismételjék. Sokszor, nagyon vicces szavak jöttek létre :oP De megkell mondjam, hogy ügyesek voltak, le a kalappal... A végén az volt az én kis ajándékom, hogy azoknak akik sokat kérdeztek, érdeklődtek, adtam egy kis román zászló kitűzőt. Mindenki annyira akarta és annyira szerette volna, ha neki adnám, hogy nagyon nehéz volt választani. Volt egy nagyon aranyos kisgyerek, miután neki adtam egy kitűzőt, a szünetben is odajött hozzám és mutata, hogy már felrakta a blúzárra és ügyelni fog rá és tisztitgatni fogja és még rá is lehelt és megsurolta előttem... Annyira aranyos volt és jól esett... Olyan jó volt látni, hogy egy kicsiny kis semmiséggel, mekkora örömet tudok nekik szerezni... Nagyon jól eső érzés volt... Nagyon sokan odajötek hozzám, hogy elkérjék az email címem, msn címem vagy csak azért, hogy megpuszilhassanak vagy, hogy képet készíthessenek velem

Az egész nap folyamán 4 osztálynak tartottam bemutatót. Mindegyik kis osztály valami mást, valami újat és valami értékes dolgot nyujtott nekem. Nagyon felemelő érzés töltött el, amikor láttam, hogy milyen boldogak és láttam hogy mosolyt csalok az arcukra és hogy tudtam velük éreztetni, hogy ők is milyen különlegesek... Az órák folyáman nem csak táncokkal, karkötővel (mert igenis táncoltak nekem és egy kislány karkötőt is adott nekem) ajándékoztak engem meg, hanem egy olyan értékrendel, nézőponttal amit máshol nem kaphattam volna meg.

Köszönöm gyerekek ezt a szép napot, köszönöm, hogy nyújthattam nektek valamit és köszönöm, hogy különlegesnek érezhettem én is magam veletek!

Expoflora- egy rendkivüli nap...

IIIIGEN, végre voltam az Expofloran és végre újra találkozhattam a cserediákokkal!!! :oD

Egy nagyon tartalmas, szép, szórakoztató, vidám programba volt részünk....Csodás egy vasárnap volt...

Reggel amikor kinéztem az ablakon, nagyon bevolt borulva, hűvős volt és amikor a buszon voltunk elkezdett esni is...Kissé izgulva indultunk el és bizzva abba, hogy a virágfesztiválon nem fog esni. Egy órányira volt a város, Holambra, ahol a virág fesztivál volt megszervezve. Holambra, egy hollandokkal lakott város, ahol minden évben virágfesztivált szerveznek. A találkozó a többi busszal egy malomnál volt, ez is jelképezvén, hogy egy holland városban vagyunk :) A mi kicsiny buszunk volt a legutolsó...Ahogyan kiszáltam a buszból már egy sereg cserediák özönlött felém, örültünk egymásnak, csak úgy egymás nyakába ugrottunk... Mindenki nagyon örült annak, hogy újra találkozhattunk, újra együtt lehetünk. Örültem, hogy újra találkozhattam Mehivel, Taniaval, Sebastiannal, Carollal, Marijinnal és még sorolhatnám...:) A mi csoportunkon kivül még ott volt a Michelle csoportja is, az az azok a cserediákok akik már januártól vannak itt. A programunk azzal kezdődőtt, hogy felmásztunk a malom tetejére, nézelődtünk és természetesen fotózgattunk :) Ezt követte a reggeli, amit kint a szabadban fogyasztottunk el, egymásnak mesélvén élményeink, napjaink... Ezután már indultunk is arra a helyre, ahol a virágfesztivál volt megtartva.Mivel nagyon sokan voltunk, csoportokra oszlottunk és kb. mindenik csoporttal volt egy Rotexes. Velünk pont egy olyan rotexes volt, aki Magyarországon volt cserediák:) Úgyhogy el is kezdtem vele beszélgetni, hogy lássam hogyan tanult meg magyarul és még tude beszélni :o) 2 éve volt cserediák Magyarországon, de elég jól beszélte még a nyelvet és meg is értett engem. Na és akkor amikor bent voltunk a virágfesztiválon, csak úgy szaladgáltunk egyik helyről a másikra, csodálván ezt azt és természetesen készitvén sok-sok fotót! Az ki sem maradhatott :) Kb. egy másfél óránk volt nézelődni, fotozgani, mert már ebéd idő volt és kellett menjünk ebédelni. Ahogy újra összetalálkozott a nagy csapat indultunk is ebédelni... Ebédkor egy rotexes mellé ültem le, aki Indiában volt 1 évig cserediák. Kiváncsiskodtam, kérdezőskődtem tőlle...jól elbeszélgettünk, aranyos fiú volt... Ebéd után egy kis pihenőnk volt, aztán mentünk és vettük is fel a zakóinkat és a zászlókat, mert nemsokára kezdődőtt a parádé, ahol felkellett, hogy vonuljon az egész cserediák. Egy nagyon nagy élmény volt ez a parádé és leirhatatlan érzés...Az összes cserediák a saját zászlóját lengetve, kiáltván az országa nevét, énekelvén az országa nyelvén, táncolva vonult végig a virágfesztiválon, mindenki minket fotozott, integetett, újjongott... Országok szerint álltunk a sorban és amikor elérkeztünk a 'végállomáshoz', mindenik ország nevét bemondták és akkor külön-külön szaladtunk be a tömeg közé....Nagyon érdekes és felemelő érzés volt... A cél egy olyan hely volt, ahol mindenki állt és várta a várva várt pillanatot, ami a Chuva de petalas volt, ami magyarul 'virág esőt' jelent. Amiután megérkeztünk egy két percen belől, zene kisérettel egy nagy csőből és helikopterből virágszirmokat szortak a tömegre...mindenki ujjongott és mindenki keze az ég felé volt nyújtva... Mi, cserediákok, összeölelkezve, egy kört készitvén énekeltünk, táncikáltunk és csak egyszerűen örültünk egymás társaságának.... Fantasztikus egy érzés volt...

Sajnos ez a nap is véget ért és elkellett újra búcsúzunk egymástól...Olyan rossz mindig elbúcsúzni egymástól, mert mindig olyan nagyon jól érezzük magunk egymással. Legszivesebben mindenki maradott volna, együtt lett volna és együtt szórakozott volna. Na, de az vigasztalt mindenkit, hogy jövő szombaton újra találkozhatunk, úgyanis Sao Pauloban megint talákozonk van. A szombati program egy túrázás lesz, egy dombra/hegyre fel, ahonnan egész Sao Paulo látszik. Egész napunkat ott töltsük el....a program túrázás, piknikezés és egyszerűen csak örülünk annak, hogy Braziliában vagyunk... :o)

Eu não posso esperar... (már alig várom...)

Beijos para todos!

Itt van pár video a fesztiválról: