A vida cheia e loca no Brasil

Hm...milyen régen is írtam már....de tényleg annyira felgyorsult az életem itt Braziliában, hogy nincs sok időm gép elé ülni. Na de mostmár ideje volt időt találni és írni pár sort a Brazil életemről. 

Ahogyan a bejegyzés címében is említettem zsúfolt és bolondos (jó értelemben :) ) az életem itt Braziliában az utobbi időben. Minden nap van amit csinálni, nem is egy dolog, nem is kettő... :) És most hogy egyre jobban közeledik a hazautazásom napja (ami valószinű július közepén lesz) minden percét a cserediák programnak, a Brazil életnek kiakarom használni. Annyit mindent szeretnék még csinálni, de már sok mindenre nincs is időm... Már ez a 2 és fél hónap nagyon rövid időnek tűnik, összehasonlítva azzal hogy milyen gyorsan eltelt ez a 8 hónap.... Gyorsan telik az idő, ha az ember jól érzi magát, nem de? :)

Nos amióta nem írtam elég sok minden történt.... Elsősorban, persze ahogy eddig is, minden nap megyek a sportklubba, hol teniszezni, hol táncolni, hol akadémiára. Ahogy a brazilok mondanák: ' Quase estou vivendo lá!' (majdnem már ott élek :D ) Mindennap ebéd után, ami olyan 1 óra körül van, megyek a sportklubba mert mindennap 2-től tenisz óráim vannak, utánna meg vagy akadémiára megyek, vagy tenisz edzésem van, vagy táncórám. Úgyhogy kb. átlagban naponta 5 órákat töltök el a sportklubba. De nagyon élvezem minden percét az aktivitásaimnak. És meg is erősődtem a szó minden értelmében és ezt bizonyítja a testnevelési teszt is amit a tenisz csoport kellett csináljon az elmúlt napokban. Ízgultam nagyon a teszt előtt, mert soha nem voltam igazán jó az ilyen dolgokban az iskolában sem. Felmérték a gyorsaságot, hajlékonyságot, különböző izmok erősségét,  (hasizom, lábizom, karizom...) futás biróképességét. Büszkén állíthatom, hogy a lányok között az elsők között voltam. Nagyon örültem ennek, mert ez is bizonyítja 'munkám' gyümölcsét :)

És hogy mégjobb legyen még egy nap a tánctanár is felkért engem meg a partnerem, hogy egyik nap segitsük ki őt és menjünk vele egy egyetemre tánc órát tartani! :D Ennek a lehetőségnek is nagyon örültem és belekóstolhattam milyen is 'tánctanárnak' lenni :P

Időkőzben meg ugye húsvéti ünnepek is voltak :) Ezt is nehezemre esett elhinni, hogy már Húsvét is elérkezett ilyen gyorsan...hisz még csak most volt Karácsony :D Na de amilyen gyorsan elérkezett, olyan hamar el is telt. Amit nagyon élveztem az itteni brazil Húsvétban, azok az óriási csokitojások voltak :D Itt ugyanis nem festenek tojásokat, mint otthon, hanem naaagy csoki tojásokat adnak egymásnak. És amikor azt mondom NAGY azt a szó szoros értelmében értem :D A 300 gramos tojásoktól egész 1000 gramos tojásokig lehet itt kapni minden félét. Minden csoki márka Húsvét alkalmából csoki tojásokat dob a piacra. A Nestle csokitojástól a Hello Kittys és Barbies csokitojásig mindent meglehet találni :D A csoki tojások mellett meg persze az ünnepeket is kellemesen töltöttem :) Nagy pénteken a 2. családommal elmentünk egy közeli vízeséshez, utánna meg a nap hátralevő részét az első családommal töltöttem, úgyanis meghivtak ebédre hozzuk az ünnepek alkalmából. Igazán nagy családiasan töltöttem az ünnepeket, mivel az 2. anyukám testvérei, édesanyja, családostól ide jöttek hozzunk és itt aludtak egész vasárnapig. Úgyhogy a házban Húsvét alkalmával 11-en voltunk :) Nem kis létszám :D És hogy még szebb legyen és még jobb a Húsvétom, kedves Tania barátnőm is itt töltötte az ünnepeket az én városomban. 

A vízesésnél:

Az első családomnál:

Esti kiruccanás a csajokkal:

Húsvét után meg folytatodott a felpörgött életem úgyanúgy.... Most a hétvégén meg egy igazán fantasztikus, amazing, maravilhoso szombati napot töltöttem el a cserediákokkal :D A braziliai híres HOPI HARI vidámparkban voltam :D Páran a cserediákokkal elterveztük, hogy szombat fejéből ruccanjunk ki a vidámparkban :D Mivel én még nem voltam ebben a vidámparkban és mindenki csak jot mondott róla, nagyon kiváncsian vártam. És hát nem csalódtam benne... Igazán hajmerengető, izgalmas, jó pofa, félelmetes dolgok, játékok, hullámvasutak vannak. :D Amennyi az időnkbe belefért nyitástól a zárásig mindent megpróbáltunk ki próbálni a hullámvasutaktól elkezdve a csúrom vízig ázásig :D Na de mivel szombat fejében voltunk tele volt emberekkel így sok helyen a sorban fél órákat, 45 perceket kellett várni. De mondhatom megérte :D

Bőrig ázva :oD 

Gondolkozván Pontshoval: Kiprobáljuk, ne próbáljuk?! Kipróbáltuk :D

Úgyanakkor meg történt velem egy jó és rossz dolog is egybevéve... Ha még visszaemlékeztek, akkor tudhatjátok, hogy megnyertem egy kirándulást a Foz de Iguacu vízesésekhez a táncolásommal. Nos, sajnos nem tudok elmenni erre a kirándulásomra, mert egyidőbe esik egyik másik kirándulásommal amit a családom foglalt le már januártól, egy híres wellness, SPA központba. Sokat gondolkodtam, hogy a kettő közül melyiket válaszam, de végül a családi kirándulás melett döntöttem, hiszen már úgyis voltam a vízeséseknél a családommal és egyben meg egy jó tettet is cselekedtem, azzal, hogy a kirándulásomat átadtam Trianának, így neki is megfog adatni az a lehetőség hogy a lenyügőző vízeséseket meglátogassa.

Úgyhogy mostmár várva várom a hétvégét, mert ezen a hétvégén megyünk erre a termál fürdő szerűségbe. Jól fog esni egy igazit relaxálni, gübbögni a meleg vízben, olvasni, masszázs, sauna....hmmmm.... és már az idő is kezd lehülni, úgyhogy biztosan élvezni fogom :)

Ez a kirándulásom után nemsokára meg a híres amazoniai kirándulásom következik....Telik az idő.....

Amanha fez 8 meses que estou aqui em Brasil.... Holnap lesz 8 hónapja, hogy itt vagyok Braziliában....

Beijooos do Brasil! 

Hétvége Sao Pauloban

Most értem haza nemrég Sao Pauloból. Jó kis hétvégém volt, de egyben fárasztó is. Sao Paulo annyira nagy város, hogy mindig valamivel lefáraszt...hol a  nagy meleggel, hol a retentő forgalommal, hol valami mással...nem hiába na, a világ 3. legnagyobb városa... Amivel lefáraszt az a nagy távolságok egyik helyről a másikra, a sok metrozás, buszozás. 

Pénteken délután érkeztem meg Mehi (indiai cserediák) családjához ahol még egy másik cserediák is aludt, Karen (német cserediák). Már aznap este bementünk a központba, mert pár más cserediákkal összeültünk egy bárba beszélgetni. 

Másnap szombaton meg elmentünk Mehivel, Mehi anyujával, aki egy retentően jó pofa, kedves, bolondos személy, Karennel meg Mehi unokatestvérével egy nagy parkba biciklizni. Olyan klasz volt, mert olyan mint a filmekben. Megérkezel egy óriása parkban ahol kibérelhetsz bicikliket, görkorikat és mindenki lazul,sétál,játszik, sportol vagy éppen piknikezik. Jó volt egy kicsit mozogni és a zöldbe lenni 

Szombat este meg nagyon elszerettem volna menni moziba, mert már nagyon hiányolom....Na de ki hitte volna hogy szombat este Sao Pauloban nagy bolondulás van a mozikban.... Bementünk egy shopping centerben, ahol, nem túlzok, kb egy fél kilométeres sor volt...Majd ellájultam látván milyen hosszú sor van....SOk nagy városban voltam már moziban de ekkora sort én még soha nem láttam...Na de mondtunk nem baj, kibirjuk...Szerencsére, Mehi valak ismerősbe belebotlott és legalább a sor közepébe betudtunk vágodni...Na de hogy jobb legyen amire a kasszához értünk volna arra mondják, hogy a film amit mi akartunk megnézni már a terem tele van....Hát ennek mondanom sem kell nagyon megörültünk a hosszú sor kivárása után...na de mondjuk mi is a legujabb, premier filmet akartuk megnézni a Fast and Furious 4-et, méghozzá szombat este Sao Pauloban... Eléggé mérgesek voltunk így is, na de mondtuk próbáljunk ki más shooping centereket is... OK, újra fogtuk a metrot és elmentünk egy másik shoppingba, ahol 'szerencsénkre' csak éjjel 12kor volt a következő filmvetítés......na azt már mondtk nem várjuk ki, hisz hanem nagyon későre érünk haza és az igazság az SP-ben éjjel nem ajánlatos koszálni...főleg, 3 külföldi lány.... igaz így is már fél 11 fele volt, de monduk tegyünk még egy próbát egy másik helyen..Hogy jobb legyen ott is már csak éjfélkor volt a következő film.... Így fogtuk magunk mérgesen, elfáradva, film nélkül és fogtunk egy taxit és haza mentünk. A lányok, Mehi meg Karen, lehüsülés képpen egyet éjjeli fürdőzőtt a medencében. Nekem már nem volt energiam ehhez  

Másnap, vasárnap volt a churrasco (barbeque party) amiért eredetileg jöttem Sao Pauloba. Úgy volt megbeszélve a többi cserediákokkal, hogy 10kor találkozunk egy metromegálloban, hogy menjünk együtt. Na de mi, még előtte elkellett menjünk a buszmegálloba felvenni egy másik cserediákot aki aznap érkezett. Vele úgybeszéltük meg hogy 9-re érkezzen meg hogy tudjuk elérni a 10 órai találkát. De sajnos késett a bussza másfél órát.......Ezzel mondjuk nem is lett volna olyan nagy baj, de mi ezt nem tudtuk. És mi megérkeztünk 9re, hivtuk de nem sikerült elérnünk, kerestük a buszmegálloban, na de gondolom ellehet képzelni milyen bazi nagy buszmegálloja lehet SP-nak... Aggódtunk és idegesük lettünk már megint ez miatt és le is késtük a 10 órai találát a többiekkel, de aztán támadt egy olyan ötletünk hogy mondassuk be a nevét hangoskimondoval és aztán így megtaláltuk egymást. Utánna fogtuk a metrot, vonatot és indultunk a többiek után. Azért kellett vonatozzunk is, mert Alexandra, SP külvárosába lakik. Na de szerencsésen megkaptuk és megérkeztünk a házához. Egy nagyon szép, zárt kondominiumba (egy lakoterület, ahol több ház található, de körbe van véve és van egy közös kapú ahol őrök vannak), a domb tetején, erdővel, tavakkal körülvéve egy gazdag vidéken. Amikor beléptem a kondominiumba kissé Europában éreztem magam, mivel a házak stílusa, az építkezés rá emlékeztetett. Egy nagyon szép délutánt töltöttünk együtt a cserediákkokkal, beszélgettünk, ettünk, ittunk. Mint mindig, jó volt újra találkozni, ha nem is mindenkivel de legalább egy jó párrukkal. Utánna újra vonat, metro és vissza Sao Pauloba és másnap reggel délben fogtam a buszom és hazajöttem. 

Egybevéve egy szép hétvégét töltöttem el szeretet személyekkel. De jó hazatérni, kis városomba (80.000 fős lakós)... Igazán szeretem az itteni városom: szép helyen fekszik, rendezett, tiszta, biztonságos és ami a legjobb nincs NAGY forgalom, dugó 

Tánc...tánc...újra csak tánc!

Egy újabb fellépésemről szeretnék beszámolni és egyben megmutatni is. Ahogy már olvasni lehetett folyamatosan járok tánc órákra és próbálok egy óráról sem hiányozni. Nagyon megszerettem táncolni, de ezt már azthiszem jó párszor elmondtam :o) Nagyon sok mindent megtanultam már: forrót, samba gafierat, cha cha chat, tangot, bolerot.... a kedvenceim közé a forró meg a cha cha cha tartozik! De mindegyiket nagyon szeretem és élvezem.

Amiről szeretnék beszámolni az egy újabb táncfellépésem ami most a napokban volt, kedden. Az itteni rotary elnőköm megkért, hogy mutassuk be az itteni klubbnak is hogy hogyan táncolok forrót meg samba gafierat, az ős brazil táncokat :) Hirtelen jött minden, mert a hétvége előtt mondták meg, amikor én épp az óceánpartra készültem, de se baj, gyorsan szóltam, kedves táncpartneremnek Rafaelnek, hogy mi a helyzet és mondta rendben van ki tud segíteni. Úgyhogy gyorsan kedden a bemutató előtt 2 órát próbáltunk Rafaellel és indultunk is a partyra. Vele tényleg nagyon gyorsan tanulok és hamar mennek a dolgok, úgyhogy nem volt gond és egy újabb szép fellépésben lehetett részünk.  Nagyon jól érzem maga a táncfellépések alatt, amikor táncolok mindent elfelejtek és szabad vagyok. Na meg Rafaellel vezetésével minden könnyebbnek, szebbnek tűnik :)

Itt vannak a videok döntsétek el ti magatok, hogyan tetszik :)

Ja, és a forrót azt a kedvenc forró zenémre táncoltunk (és egyben az anyuka kedvencére is, ugye édesanya? :) )

Újra az óceánparton

Ahogyan a legutobbi bejegyzésemben is említettem, a hétvégét a közeli óceánparton (5 óra távolságnyira) töltöttem az új fogadó családommal. Sajnos az odavezető út és az első nap számomra nagyon szomorúan telt el, úgyanis azt a hírt kaptam itt a távoli Braziliában, hogy a drága, életem kutyája, Oszkár, már többé nincs köztünk.... Számomra és drága családom számára ez egy retentően fájó érzés, hisz számunkra Oszkár családtag volt. Nehéz felfogni, hogy az én drága Oszkárom már nincsen.... Már több mint 7 hónapja elmentem otthonról, nem látván őt, de mindig reménykedtem, hogy hátha még újra láthatom...Mostmár elmondhatom, hogy minden esti imámba bele foglaltam és kértem a jó Istent, hogy adja, hogy újra láthassam még Őt... De nem vagyok hálátlan Istenkének, hogy nem hallgatott meg, mert annál többet adott azzal hogy 12 évig éltette őt és boldogíthatott minket. Ha jól bele gondolunk, ez tényleg sok év, hisz a német dogok 8-9 évet élnek.....Milyen szerencsések is vagyunk mi, hogy a mi drágánk 12 évet élt....12 évig boldogított, szeretett minket.... Ahogy a bátyám, Előd, is mondta sokáig boldogított ő minket és mi is őt. Vele nőttem fel, 7 éveske voltam amikor megkaptuk..... ő a gyerekkorom részese...ha mindent őssze vetünk azthiszem, hogy én voltam vele a legtöbbet a családból (mamát leszámitva...) Hisz amikor anyukáék annyit utaztak én mindig itthon maradtam vele... Mindig jó volt hazatérni az iskolából azzal a tudattal hogy valaki várt.....az én drága öcsikém..... Hihetetlen, hogy nincs már köztünk és elsem tudom képzelni amikor haza térek, üres udvar fog fogadniAzthiszem akkor lesz mégrosszabb számomra Erősnek kell lennünk, tudom! És úgy érzem az is vagyok! Ennek egy nap tudtuk, hogy így is bekellett következnie....és sajnos megtörtént... De egy dolog biztos: OSZKÁR örökre a szívünkbe fog maradni és onnan senki kinem tépheti és a helyét nem foglalhatja el. 

Ő a mienk mindörökre!

Nos, a dolgok vidamabbik felére térvén, egy nagyon szép hétvégét töltöttem el az új családommal az óceánparton. Ez volt az első alkalom, hogy a Sao Paulo megyei óceánparton voltam, hisz eddig mindig csak az észak-keleti partvidéken voltam, hisz azok a leghíresebbek. De merészen állíthatom, hogy a sao paulo megyei egyes partok vetekedhetnek az észak-keletivel. Összehasonlítván a két partvidéket sok különbséget talál az ember: az észak-keleti part víze kékes, míg a sao pauloi zöldes, a homok észak-keleten fehér, finomabb a homok, míg a sao pauloi sárgás. Ami az itteni partvidéken megfogott és ami szerintem szebb, az a kilátás, a környezet, mert az óceánpart körbe van véve hegyekkel, dombokkal, nagy zöld övezetekkel. Egyedien szép... Minden nap más és más partokat látogattunk meg, hisz a partvidék 130 km hosszú, úgyhogy volt ami közt válogatni.. Hol elhagyatotabb partokat látogattunk meg, amik e legszebbek voltak számomra, hol zsúfoltabbakat. Az anyuka kinézte egy reklámmagazinból melyik partokat érdemes megnézni és azokat látogattuk meg. Egy nap voltunk egy Trinidad nevű hippi parton, ami arról híres, hogy régebb (egyébként a mai napig is) erre a partvidékre vonultak le a hippi kedvelő személyek és itt kialakitottak egy vidéket saját maguknak. Egyébként jó helyet találtak maguknak, mert nagyon szép a part, a környezet. Utolsó nap meg meglátogatunk egy közeli Paraty nevű történelmi kikötő várost, amit természetesen a portugálok alakitottak, építetek ki. Ebből kifolyolag, az építkezési stílus meg maga a hangulata a városnak europaias. Összeségében egy nagyon szép, eseménydús hétvégét töltöttem el. Ez az alkalom arra is jó volt, hogy jobban megismerhessük egymást az új családommal. Nagyon hálás vagyok, hisz újra egy nagyon kedves, rendes, aranyos családra találtam.

 

Most már zárom is soraim, úgyanis ezt a bejegyzést a kis Mayraval az oldalamon írom, aki már elszundikált mellettem várván, hogy fejezzem be az írást. Olyan mint egy kis angyal... Viszem is most őt lefektetni...

Boa noite...