Újra az óceánparton

Ahogyan a legutobbi bejegyzésemben is említettem, a hétvégét a közeli óceánparton (5 óra távolságnyira) töltöttem az új fogadó családommal. Sajnos az odavezető út és az első nap számomra nagyon szomorúan telt el, úgyanis azt a hírt kaptam itt a távoli Braziliában, hogy a drága, életem kutyája, Oszkár, már többé nincs köztünk.... Számomra és drága családom számára ez egy retentően fájó érzés, hisz számunkra Oszkár családtag volt. Nehéz felfogni, hogy az én drága Oszkárom már nincsen.... Már több mint 7 hónapja elmentem otthonról, nem látván őt, de mindig reménykedtem, hogy hátha még újra láthatom...Mostmár elmondhatom, hogy minden esti imámba bele foglaltam és kértem a jó Istent, hogy adja, hogy újra láthassam még Őt... De nem vagyok hálátlan Istenkének, hogy nem hallgatott meg, mert annál többet adott azzal hogy 12 évig éltette őt és boldogíthatott minket. Ha jól bele gondolunk, ez tényleg sok év, hisz a német dogok 8-9 évet élnek.....Milyen szerencsések is vagyunk mi, hogy a mi drágánk 12 évet élt....12 évig boldogított, szeretett minket.... Ahogy a bátyám, Előd, is mondta sokáig boldogított ő minket és mi is őt. Vele nőttem fel, 7 éveske voltam amikor megkaptuk..... ő a gyerekkorom részese...ha mindent őssze vetünk azthiszem, hogy én voltam vele a legtöbbet a családból (mamát leszámitva...) Hisz amikor anyukáék annyit utaztak én mindig itthon maradtam vele... Mindig jó volt hazatérni az iskolából azzal a tudattal hogy valaki várt.....az én drága öcsikém..... Hihetetlen, hogy nincs már köztünk és elsem tudom képzelni amikor haza térek, üres udvar fog fogadniAzthiszem akkor lesz mégrosszabb számomra Erősnek kell lennünk, tudom! És úgy érzem az is vagyok! Ennek egy nap tudtuk, hogy így is bekellett következnie....és sajnos megtörtént... De egy dolog biztos: OSZKÁR örökre a szívünkbe fog maradni és onnan senki kinem tépheti és a helyét nem foglalhatja el. 

Ő a mienk mindörökre!

Nos, a dolgok vidamabbik felére térvén, egy nagyon szép hétvégét töltöttem el az új családommal az óceánparton. Ez volt az első alkalom, hogy a Sao Paulo megyei óceánparton voltam, hisz eddig mindig csak az észak-keleti partvidéken voltam, hisz azok a leghíresebbek. De merészen állíthatom, hogy a sao paulo megyei egyes partok vetekedhetnek az észak-keletivel. Összehasonlítván a két partvidéket sok különbséget talál az ember: az észak-keleti part víze kékes, míg a sao pauloi zöldes, a homok észak-keleten fehér, finomabb a homok, míg a sao pauloi sárgás. Ami az itteni partvidéken megfogott és ami szerintem szebb, az a kilátás, a környezet, mert az óceánpart körbe van véve hegyekkel, dombokkal, nagy zöld övezetekkel. Egyedien szép... Minden nap más és más partokat látogattunk meg, hisz a partvidék 130 km hosszú, úgyhogy volt ami közt válogatni.. Hol elhagyatotabb partokat látogattunk meg, amik e legszebbek voltak számomra, hol zsúfoltabbakat. Az anyuka kinézte egy reklámmagazinból melyik partokat érdemes megnézni és azokat látogattuk meg. Egy nap voltunk egy Trinidad nevű hippi parton, ami arról híres, hogy régebb (egyébként a mai napig is) erre a partvidékre vonultak le a hippi kedvelő személyek és itt kialakitottak egy vidéket saját maguknak. Egyébként jó helyet találtak maguknak, mert nagyon szép a part, a környezet. Utolsó nap meg meglátogatunk egy közeli Paraty nevű történelmi kikötő várost, amit természetesen a portugálok alakitottak, építetek ki. Ebből kifolyolag, az építkezési stílus meg maga a hangulata a városnak europaias. Összeségében egy nagyon szép, eseménydús hétvégét töltöttem el. Ez az alkalom arra is jó volt, hogy jobban megismerhessük egymást az új családommal. Nagyon hálás vagyok, hisz újra egy nagyon kedves, rendes, aranyos családra találtam.

 

Most már zárom is soraim, úgyanis ezt a bejegyzést a kis Mayraval az oldalamon írom, aki már elszundikált mellettem várván, hogy fejezzem be az írást. Olyan mint egy kis angyal... Viszem is most őt lefektetni...

Boa noite...