A brazil életem

Kedves Blogolvasok,

Hmmm, faz tempo que nao escrevei, né?! (ahogy a brazilok mondanák....a magyar megfelelője az lenne, hogy 'egy jó ideje már nem írtam'...)

Előre is elnézést szeretnék kérni, hogy ennyi ideje már nem írtam, de egyszerűen nem volt lehetőségem rá. Előszőr is mert családot cseréltem, másodsorban meg pedig egész idáig nem volt wireless netem. 

Nos, akkor kezdjem is az elején...Ami eddigi legfontosabb dolog történt velem az az, hogy fogadó családot cseréltem, március 17.-én. Megkellett váljak a szeretett első brazil családomtól, akik 7 hónapig gondoskodtak rólam, ügyeltek rám, segítetek és nem utolsó sorban szeretetet adtak. Ne beszélve arról, hogy ott kellett hagyjam az én legszeretettebb, brazil bolond kutyámat is, Bandát... Furcsa és rossz volt tőllük megválni ennyi idő után, de felvoltam rá készülve és erős voltam, hisz ez is a programom része. Ami nagyon furcsa volt számomra, az az hogy az elvállásnál elsírtam magam...Számomra furcsa, mert aki kicsit is ismer, tudja, hogy én nem vagyok az a síros típus és én csak nagyon ritkán szoktam sírni. Ebből is látszik, hogy ilyen szinten is megváltoztam, szentimentálisabb lettem. 

Hála a jó Istennek, az új családom is nagyon rendes és kedves, úgyhogy nincsen gondom. Az új anyukám, Gisella (még a neve is talál az igazi anyukával, ez is milyen érdekes nem? ) nőgyógyász és az új apukám, Wilson, meg fizioterapeuta. Mindkettőjük klinikája a házon belül van, az az a ház alsó része a klinika és az emelet a lakás. Van két újabb húgom is, Luísa és Mayra. Luísa, a nagyobbik lány, 14 éves és vele alszom egy szobában is. Az elején kissé fura volt, hogy nem egyedül leszek a szobában és megkell osszam a szobát egy 14 éves lánnyal, de mint minndenel itt Braziliában, ezzel sincs semmi gondom, hisz Luisa egy nagyon aranyos, kedves, segitőkész, érett lány. Nagyon jól kijövök vele... A kis Mayra meg 6 éves ügyes, aranyos kislány, akit nem lehet egylapra rakni azokkal a hisztis, félénk kis 6 éves lánykákkal. Talpraesett, ügyes, bátor, beszédes kislány. Amit még tudni kell a családról az az, hogy vegetáriánusok. Legalábbis a szüleim meg a kisebbik lány. A nagyobbik lány, Luisa, ő eszik csirke húst meg halat. Eddig az ételel sem volt semmi gondom, mindig finomakat ettünk és egy héten kb. 3-4szer készítenek nekem csirke húst meg halat, úgyhogy nincs gond. Jó kipróbálni mindent elvégre, nem de? De nem kell aggódni, vegetáriánus az nem leszek! :) Aminek nagyon örülök, hogy így legalább finomabbnál finomabb salátákat ehetek, meg finom frissen facsart gyümölcsleveket ihatok egész nap.

Igaz az új szüleim sokat dolgoznak, orvosok lévén, egész estig olyan 8-9ig, de amikor lehetőségünk van rá, sokat szoktunk beszélgetni és esténként filmezni együtt. Tényleg ők is nagyon kedvesek és befogadóak, úgyhogy nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen két jó családot kaptam el.

Ami még egy jó dolog ennél a családnál az az, hogy a központba laknak így minden közel van és bárhová eltudok jutni gyalog: az iskolába, a sportklubba, a vásárló utcára, a jó kis szórakozó helyekre. Ezt ki is használván, minden nap délután ebéd után 2kor elmegyek itthonról és olyan este 7 fele érek haza, és kétszer 9kor amikor tánc órám van. Minden egyes áldott nap, megyek a sporklubba. Hétfőn akadémiára és táncorára, keddtől egész péntekig minden nap van 2 óra tenisz óram és kétszer a héten a tenisz óra után van tenisz edzésem az akadémián, ahová a tanárnővel megyünk és edzést végzünk főképpen a kar- és lábizomra. Most tényleg komolyra vettem a teniszt és mindennap járok és egyre jobb és jobb vagyok.. Ezek igazán kemény edzések, de nagyon jót tesznek...  Sok köszönhető a remek tanárnőmnek is akit nagyon szeretek, egyszerűen szuper tanárnő, sokat segít nekem. Na és akkor persze van 2szer egy héten táncórám, amit mondanom sem kell, hogy imádok. Most jelenleg a tangot tanuljuk és nagyon tetszik, nagyon elegáns és szenvedélyes tánc és ez is nagyon bejön és jól megy. Ezek az aktivitások közt amikor időm van akkor vagy akadémiára megyek, vagy úszok és szaunázok. Nos nagyjábból ez körül forog az életem, ha éppen nem kirándulok vagy a cserediákokkal vagyok. Vida boa... :o)

Ami még említésre méltó, hogy elmeséljek, az egy fergeteges jó buli. De nem egy akármien buli volt ez ám.... Egy nagy 15 éves születésnapi bál. Nos, amit előre is tudni kell, hogy Braziliában a 15 év betöltése a lányoknál egy nagyon nagy dolog és egy hatalmas bált szerveznek ebből az alkalomból. Ez egy zárt körü buli és csak meghívoval lehet bemenni. Én úgy kaptam meghívot, hogy a húgom, Luisa nagyon jó barátnője az ünnepeltnek, így szerzett nekem. (meg amúgy is ismertem őt egy másik cserediák lévén.) Ezt az egész ünnepséget úgy kell elképzelni, mint egy előkelő bált, mindenki szépen felöltözve, a hölgyek szép koktél ruhában a férfiak meg öltönyben és szmokingban. Egy nagy terembe volt megtarva, ami elegánsan, szépen kivolt diszitve, fehér-lila kombinációval. A teremben voltak fotellek, bár asztalok. Az ételek sem voltak akármilyenek: volt sushi bár meg crepe (francia palacsinta szerűség), volt édesség sarok, reggel hajnalban meg csoki fondue. Az ital bárokban is csak jó minőségű koktélokat, erős italokat szolgáltak fel. Éjjel 12-kor kezdődik, amikor a 15 kisérő párja az ünnepeltnek bevonul, szép báli ruhában, majd a színpadról az ünnepelt jön le, mint egy kis hercegnő majd együtt elkezdenek walzert táncolni. Az ünnepelt táncolt az édesapjával, nagytatájával, unokatestvérével meg a barátjával, aki egy nagy virágcsokor vörös rózsával jött be. E nyitótánc után megkezdődik a buli. A zene nagyon jó volt, meghivott dj-vel, aki a legjobb nemzetközi meg helyi slágereket játszodta. Meghát mondanom sem kell, hogy a brazil társasággal  a jó hangulat biztosítva volt. Közben meg folyamatosan két nagy kivetitőn az ünnepelt fotoit lehet látni egész kiskorától. Egész hajnal fél 7ig maradtunk, úgyanis a húgom nagyon jó barátnője a lánynak így a buli végéig akart maradni. Mondjuk ezt én sem bánom :) Ellehet képzelni, hogy egy ilyen parti milyen kölcséges is, úgyhogy ezt sajnos nem is mindenki ünnepelheti meg így. Viszont ez a buli tényleg nagyon jó volt, mivel a lány egy gazdag családból való. Nos, hát mondhatni, hogy egyik legelőkelőbb, legelegánsabb és legszinvonalasabb fiatalos bulija volt az életemnek. Akárcsak a filmekben... Hmmm, miért is nincsen otthon ilyen 15 éves ünnepség...? No mindegy én erről már le maradtam... :)

Nos, így dióhéjban kb. ezek a dolgok történtek velem...:o) Holnap meg olyan szerencsés vagyok, mert megyek a közeli óceánparta :) Az új családom a hétvé

gére kibérelt egy apartment a közeli Sao Paulo-i tengerparton, ahol majd az anyukám szülinapját fogjuk megünnepelni. Nagyon örülök ennek, hogy újra az óceánpartra mehetek és hogy együtt lehetek az új családdal is és jobban megismerhetem...És én még azthittem, hogy már többet nem látom meg az Atlanti óceánt idén.... :)

Beszámoló majd következik....

Sok 'beijos' (puszi) haza! :o)

Újra 'egyedül'

Mindenek előtt, BOLDOG NŐNAPOT minden kedves nő blog olvasomnak! :o)

Megint véget ért egy kirándulásomnak, megint 'egyedül' vagyok, az az a családom hazament... Nagyon örültem annak, hogy meglátogattak, hogy újra velük lehettem és hogy egy felejthetetlen 3 hétben lehetett részünk. Csodás helyeken jártunk, kirándulgattunk, de ami a legfontosabb volt, hogy a család együtt volt.








Annyi minden történt velem mostanában: kirándulások, találkozások, búcsúzások... Ha bele gondolok ebben az évben még csak kirándultam: 1 hónapig a cserediákokkal, 3 hétig a családommal és most itt vagyok és már lassan március közepe. Hihetetlenül gyorsan telik az idő számomra, csak úgy repül....és úgymond csak mostanában ébredtem fel, hogy már több mint a fele a programomnak letelt és még csak kb olyan 4 hónap van hátra...furcsa érzés...de úgyanakor már várom, hogy kezdjem el az igazi életemet építeni, hazatérjek találkozzak a szereteimmel. Úgy vagyok vele, hogy ez az év egy plusz pont, egy löket az életemben, egy egyedi, értékes ajándék, ami nem sokaknak adatik és amit majd feltudok használni életem során bármikor és segíteni fog. Annyi mindent kaptam már ez a félév alatt, hogy csak na... Tudást, barátokat, tágabb látokört, vidámságot, szeretetet, más életnézetet. És tudom, hogy változtam is...Pontosan nem tudnám elmondani miben változtam meg,de megváltoztam. Talán éretebb, erősebb, önálobb lettem és valamilyen szinten kissé érzelgősebb,ragaszkodobb.

Ebben az évben már annyi mindenféle érzés kavargott bennem, tele voltam érzelmekkel: előszőr is a Northeast kirándulásom, ahol felhőtlenül boldog volt és ami alatt egy szeretett csoportnak lettem a tagja, de amikor véget ért nagyon rosszul esett, de úgyanakkor az idő múlásával elmúlt és megerősődtem. Utánna meg jött a szeretett családom és amikor találkoztunk retentően boldog voltam, de viszont amikor elváltunk akkor egyik felem kívánkozott velük haza a másik felem meg akart maradni itt és kihasználni minden pillanatát ennek az egyedi programnak, mert még tudom hogy sok minden szép vár. De persze rossz volt az elvállás tőllük is 3 hét után, amiután már megszoktam, hogy itt vannak velem. De ennek így kellett lennie, nekem folytatnom kell az itteni életem nélkülük. Rögtön a búcsúzásunk napja után, március 7.-én cserediák találkozó volt Sao Pauloban, így nem is mentem haza, megaludtam Mehi barátnőmnél. . Na és akkor megint egy nagy boldogság, vidámság jött amikor újra talákoztam a cserediákokkal. Mindenki úúúgy örült egymásnak, hogy újra találkozhattunk. Ez a nap még azért is volt más mert megismertük az új cserediákokat akik most a januári szesszióban érkeztek. Örülök, mert érkezett egy új cserediák fiú, New Zealandról, az én városomban is akit úgyszintén csak tegnap ismertem meg és mondanom sem kell, hogy nagyon jól kijövünk egymással. Még a tegnapi találkozásban az volt rossz, hogy az egyik kedvenc mexikoi cserediáktól búcsút kellett mondanunk, mert már áprilisban megy haza, mivel kell tanuljon az egyetemre....Ez is olyan rossz volt, mert olyan életrevaló, aranyos, barátságos lány, mindenki szereti...hiányozni fog a csoportból az biztos.... Az is fura, hogy már az emberek kezdenek haza menni lassacskán és már mi, az öreg cserediákok, arról beszélünk, hogy ki mikor megy haza... Olyan furcsa, hisz még csak úgy tűnik most érkeztünk és amikor lássuk az új cserediákokat,magunkat látjuk bennük...

Most újra itthon vagyok, lassan családot is fogok cserélni...Ez is biztosan furcsa lesz és rossz az elején, mert nagyon szeretem az itteni családom, de ez is a programmal jár. Viszont a második családom is rendesnek tűnik. Úgyhogy állok elébe! Folytatni akarom táncolást, akadémiát, teniszezést...Már több mint 2 hónapja nem voltam, már nagyon hiányolom a mozgást is! De egyszerűen nem volt időm...Az iskolát is folytatni fogom, nem intenzíven, de amikor tudok bemegyek órákra. Egy másik nagy cél kítűzésem a portugál nyelv tökéletesítése, mivel szeretnék nyelvvizsgát rakni belőle. Úgyhogy van elég programom, tervem, nem fogok unatkozni...

Minden jót,

Boglárka