Mindenek előtt, BOLDOG NŐNAPOT minden kedves nő blog olvasomnak! :o)
Megint véget ért egy kirándulásomnak, megint 'egyedül' vagyok, az az a családom hazament... Nagyon örültem annak, hogy meglátogattak, hogy újra velük lehettem és hogy egy felejthetetlen 3 hétben lehetett részünk. Csodás helyeken jártunk, kirándulgattunk, de ami a legfontosabb volt, hogy a család együtt volt.
Annyi minden történt velem mostanában: kirándulások, találkozások, búcsúzások... Ha bele gondolok ebben az évben még csak kirándultam: 1 hónapig a cserediákokkal, 3 hétig a családommal és most itt vagyok és már lassan március közepe. Hihetetlenül gyorsan telik az idő számomra, csak úgy repül....és úgymond csak mostanában ébredtem fel, hogy már több mint a fele a programomnak letelt és még csak kb olyan 4 hónap van hátra...furcsa érzés...de úgyanakor már várom, hogy kezdjem el az igazi életemet építeni, hazatérjek találkozzak a szereteimmel. Úgy vagyok vele, hogy ez az év egy plusz pont, egy löket az életemben, egy egyedi, értékes ajándék, ami nem sokaknak adatik és amit majd feltudok használni életem során bármikor és segíteni fog. Annyi mindent kaptam már ez a félév alatt, hogy csak na... Tudást, barátokat, tágabb látokört, vidámságot, szeretetet, más életnézetet. És tudom, hogy változtam is...Pontosan nem tudnám elmondani miben változtam meg,de megváltoztam. Talán éretebb, erősebb, önálobb lettem és valamilyen szinten kissé érzelgősebb,ragaszkodobb.
Ebben az évben már annyi mindenféle érzés kavargott bennem, tele voltam érzelmekkel: előszőr is a Northeast kirándulásom, ahol felhőtlenül boldog volt és ami alatt egy szeretett csoportnak lettem a tagja, de amikor véget ért nagyon rosszul esett, de úgyanakkor az idő múlásával elmúlt és megerősődtem. Utánna meg jött a szeretett családom és amikor találkoztunk retentően boldog voltam, de viszont amikor elváltunk akkor egyik felem kívánkozott velük haza a másik felem meg akart maradni itt és kihasználni minden pillanatát ennek az egyedi programnak, mert még tudom hogy sok minden szép vár. De persze rossz volt az elvállás tőllük is 3 hét után, amiután már megszoktam, hogy itt vannak velem. De ennek így kellett lennie, nekem folytatnom kell az itteni életem nélkülük. Rögtön a búcsúzásunk napja után, március 7.-én cserediák találkozó volt Sao Pauloban, így nem is mentem haza, megaludtam Mehi barátnőmnél. . Na és akkor megint egy nagy boldogság, vidámság jött amikor újra talákoztam a cserediákokkal. Mindenki úúúgy örült egymásnak, hogy újra találkozhattunk. Ez a nap még azért is volt más mert megismertük az új cserediákokat akik most a januári szesszióban érkeztek. Örülök, mert érkezett egy új cserediák fiú, New Zealandról, az én városomban is akit úgyszintén csak tegnap ismertem meg és mondanom sem kell, hogy nagyon jól kijövünk egymással. Még a tegnapi találkozásban az volt rossz, hogy az egyik kedvenc mexikoi cserediáktól búcsút kellett mondanunk, mert már áprilisban megy haza, mivel kell tanuljon az egyetemre....Ez is olyan rossz volt, mert olyan életrevaló, aranyos, barátságos lány, mindenki szereti...hiányozni fog a csoportból az biztos.... Az is fura, hogy már az emberek kezdenek haza menni lassacskán és már mi, az öreg cserediákok, arról beszélünk, hogy ki mikor megy haza... Olyan furcsa, hisz még csak úgy tűnik most érkeztünk és amikor lássuk az új cserediákokat,magunkat látjuk bennük...
Most újra itthon vagyok, lassan családot is fogok cserélni...Ez is biztosan furcsa lesz és rossz az elején, mert nagyon szeretem az itteni családom, de ez is a programmal jár. Viszont a második családom is rendesnek tűnik. Úgyhogy állok elébe! Folytatni akarom táncolást, akadémiát, teniszezést...Már több mint 2 hónapja nem voltam, már nagyon hiányolom a mozgást is! De egyszerűen nem volt időm...Az iskolát is folytatni fogom, nem intenzíven, de amikor tudok bemegyek órákra. Egy másik nagy cél kítűzésem a portugál nyelv tökéletesítése, mivel szeretnék nyelvvizsgát rakni belőle. Úgyhogy van elég programom, tervem, nem fogok unatkozni...
Minden jót,
Boglárka
Megint véget ért egy kirándulásomnak, megint 'egyedül' vagyok, az az a családom hazament... Nagyon örültem annak, hogy meglátogattak, hogy újra velük lehettem és hogy egy felejthetetlen 3 hétben lehetett részünk. Csodás helyeken jártunk, kirándulgattunk, de ami a legfontosabb volt, hogy a család együtt volt.
Annyi minden történt velem mostanában: kirándulások, találkozások, búcsúzások... Ha bele gondolok ebben az évben még csak kirándultam: 1 hónapig a cserediákokkal, 3 hétig a családommal és most itt vagyok és már lassan március közepe. Hihetetlenül gyorsan telik az idő számomra, csak úgy repül....és úgymond csak mostanában ébredtem fel, hogy már több mint a fele a programomnak letelt és még csak kb olyan 4 hónap van hátra...furcsa érzés...de úgyanakor már várom, hogy kezdjem el az igazi életemet építeni, hazatérjek találkozzak a szereteimmel. Úgy vagyok vele, hogy ez az év egy plusz pont, egy löket az életemben, egy egyedi, értékes ajándék, ami nem sokaknak adatik és amit majd feltudok használni életem során bármikor és segíteni fog. Annyi mindent kaptam már ez a félév alatt, hogy csak na... Tudást, barátokat, tágabb látokört, vidámságot, szeretetet, más életnézetet. És tudom, hogy változtam is...Pontosan nem tudnám elmondani miben változtam meg,de megváltoztam. Talán éretebb, erősebb, önálobb lettem és valamilyen szinten kissé érzelgősebb,ragaszkodobb.
Ebben az évben már annyi mindenféle érzés kavargott bennem, tele voltam érzelmekkel: előszőr is a Northeast kirándulásom, ahol felhőtlenül boldog volt és ami alatt egy szeretett csoportnak lettem a tagja, de amikor véget ért nagyon rosszul esett, de úgyanakkor az idő múlásával elmúlt és megerősődtem. Utánna meg jött a szeretett családom és amikor találkoztunk retentően boldog voltam, de viszont amikor elváltunk akkor egyik felem kívánkozott velük haza a másik felem meg akart maradni itt és kihasználni minden pillanatát ennek az egyedi programnak, mert még tudom hogy sok minden szép vár. De persze rossz volt az elvállás tőllük is 3 hét után, amiután már megszoktam, hogy itt vannak velem. De ennek így kellett lennie, nekem folytatnom kell az itteni életem nélkülük. Rögtön a búcsúzásunk napja után, március 7.-én cserediák találkozó volt Sao Pauloban, így nem is mentem haza, megaludtam Mehi barátnőmnél. . Na és akkor megint egy nagy boldogság, vidámság jött amikor újra talákoztam a cserediákokkal. Mindenki úúúgy örült egymásnak, hogy újra találkozhattunk. Ez a nap még azért is volt más mert megismertük az új cserediákokat akik most a januári szesszióban érkeztek. Örülök, mert érkezett egy új cserediák fiú, New Zealandról, az én városomban is akit úgyszintén csak tegnap ismertem meg és mondanom sem kell, hogy nagyon jól kijövünk egymással. Még a tegnapi találkozásban az volt rossz, hogy az egyik kedvenc mexikoi cserediáktól búcsút kellett mondanunk, mert már áprilisban megy haza, mivel kell tanuljon az egyetemre....Ez is olyan rossz volt, mert olyan életrevaló, aranyos, barátságos lány, mindenki szereti...hiányozni fog a csoportból az biztos.... Az is fura, hogy már az emberek kezdenek haza menni lassacskán és már mi, az öreg cserediákok, arról beszélünk, hogy ki mikor megy haza... Olyan furcsa, hisz még csak úgy tűnik most érkeztünk és amikor lássuk az új cserediákokat,magunkat látjuk bennük...
Most újra itthon vagyok, lassan családot is fogok cserélni...Ez is biztosan furcsa lesz és rossz az elején, mert nagyon szeretem az itteni családom, de ez is a programmal jár. Viszont a második családom is rendesnek tűnik. Úgyhogy állok elébe! Folytatni akarom táncolást, akadémiát, teniszezést...Már több mint 2 hónapja nem voltam, már nagyon hiányolom a mozgást is! De egyszerűen nem volt időm...Az iskolát is folytatni fogom, nem intenzíven, de amikor tudok bemegyek órákra. Egy másik nagy cél kítűzésem a portugál nyelv tökéletesítése, mivel szeretnék nyelvvizsgát rakni belőle. Úgyhogy van elég programom, tervem, nem fogok unatkozni...
Minden jót,
Boglárka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése